Kritika jelent meg 1948 című lemezünkről a belga crescendo-magazine.be oldalon
2022. június 29.
Magyar és lengyel zeneszerzők a szörnyű 1948-as évben
1948. januárjában, több tucat zeneszerző előtt, akik a Kreml a Központi BIzottságban összegyűltek, Andrej Jdanov, a kommunista párt egyik vezetője pusztító hatású beszédet tartott, azzal vádolva olyan jeles személyeket, mint Prokofjev, Sosztakovics,Mjaszkovszkij, Kabalevszkij, Sebalin vagy Hacsaturján, hogy ők a zenei formalizmus fő vezető alakjai, ami egy teljesen téves irányzat. (F.Lemaire, A 20. század zenéje Oroszországban és a régi szovjet köztársaságokban. Fayard, 1994, 124.o.)
Tudjuk, mi történt utána: Tikon Hrennyikov vette a kézbe a dolgokat és a három hónappal később, a Zeneszerzők Szövetségének április 19-26-ig tartó kongresszusán az orosz zene legnagyobb neveit nem tartották megközelíthetőnek, ami minden elképzelhető káros hatással volt a kreativitásukra, társadalmi életükre, pedagógusi munkásságukra és anyagi helyzetükre, valamint műveik terjesztésére. E jelenségnek a keleti blokk más országaiban is lettek hatásai.
Ez az év a keleti blokk országainak zeneszerzői számára sorsdöntő. Megkérdőjeleződik kreativitásuk, még ha nem is lesznek mindenki számára egyaránt erősek a negatív hatások. Ez a lemez olyan zeneszerzőket mutat be – két magyart és két lengyelt -, akik 1948-ban igen különböző pillanatokat élnek meg. Ami az elsőként említett országot illeti, felfedezünk nálunk kevéssé ismert alakokat. Szervánszky Endre, aki zenész családból származott, klarinétozni tanul a budapesti Liszt Ferenc Egyetemen, mielőtt a zeneszerzői tanulmányoknak szenteli magát. 1937-ben válik oktatóvá és az is marad egész pályafutása során, melyeket a zenekari, hangszeres és vokális zene területén valamint zongorára írt alkotások jellemeznek. Bartók és Kodály hatására érdekli a nemzeti folklór és a klasszikus polifónia. 1950-től kezdve egyre inkább a szeriális zene felé orientálódik. 1947-48-ban komponált Vonósszerenád-ja négy tételes, lényegében lírikus jellegű, kellemes és élénk dallamokkal és kiegyensúlyozott ritmusokkal, köztük egy éteri akcentusokkal teli Larghetto.
Honfitársa, a Budapesten született és meghalt Sugár Rezső, szintén a Liszt Ferenc Egyetemen tanult Kodály tanítványaként, aki nagy hatással volt rá. Neki is hosszú pedagógiai pályafutása volt, amely 1943-ban kezdődött. Szintén mestere zenei irányvonalát követi Divertimento-ja, melyben váltakoznak a nyugodt, a bánatos, a robusztus, ritmusos és határozott részek, ahogy azt minden egyes tétel instrukciói megadják. Van benne rusztikus jelleg is, amely kellemes a fülnek. E két magyar zeneszerző művei jól strukturáltak, tele kellemes melódiákkal, és teljesen beilleszkednek abba a nemzeti vonalba, amelyet Kodály indított el. Kodály mindkettőjüket inspirálta. Sugár műve a világon először jelenik meg lemezen. Nem úgy tűnik, hogy a “vonal” követése miatt csökkent volna bármelyikük találékonysága a zenei döntések terén.
1948 viszont a szenvedések időszaka a lengyel Mieczyslaw Weinberg számára, akinek székhelye Moszkvában van. Apósa, a kiváló zsidó színész, Solomon Mikhoels brutális politikai merénylet áldozatává válik 1948 január 12-én. Attól fogva Weinberget figyeli a titkosrendőrség. Öt évvel később még le is tartóztatják, a ‘fehér inges’ cselszövésben való részvétel gyanújával. Sosztakovics jár majd közben érte, hogy kiszabadítsa a barátját. A családi tragédia ezen évében születik a A concerto hegedűre és vonósokra, op. 42 (melyet Gidon Kremer és a Kremerata Baltika nevű együttese remek tolmácsolásban játszik a ECM-nek 2014-ben). Ez a mű az utolsó romantika illatát árasztja és telve van emberi melegséggel. Dallamgazdagsága megérinti a hallgatót, elfojtott panaszként felvázolt bevezetésével, megindító központi Adagio-jával, egy burkoltan fájdalmas kadencia után, és egy melankolikus színezetű keringő illatú fináléval. Talán azért komponálta Weinberg ezt a művet, melynek kecses finomsága ilyen körülmények között meglepő lehet, hogy kompenzálja az elkerülhetetlent?
Ami Grazyna Bacewicz-et illeti, aki Lodz-ból származik, ő Varsóban képezi magát, mielőtt Párizsba megy, hogy Nadia Boulanger- nál tökéletesítse magát. Ez a termékeny alkotónő, akit Szymanowski és a neoklasszicizmus inspirál, negyvenes évei közelében jár már, amikor 1948-ban megírja Concerto vonósokra című művét. Belesző visszaemlékezéseket Bach Brandenburgi versenyeire és kiváló hangszerelést nyújt, egy elgondolkodó Andante-val, mielőtt lezárná ezt a remek művet pezsgő ritmusokkal és finoman árnyalt színekkel. E zeneszerzőnő mellőzni fogja a szovjet realizmust és személyes kreatív útját fogja folytatni, Szymanowski vonalát követve.
Az a mintegy 15 zenész, aki az Erdődy Kamarazenekart alkotja, meggyőző tolmácsolásban adják elő e műveket, ahol véleményünk szerint a főbb érdekesség a lengyel oldalon van, inkább mint a magyar oldalon. Az együttest 1994-ben alapította koncertmestere, Szefcsik Zsolt – aki egyben a Weinberg mű szólistája is, azzal a céllal, hogy népszerűsítse a magyar zenei örökséget, de a kortárs zeneszerzőket is. Körülbelül 15 felvétel fűződik a nevéhez/nevükhöz. Ez az album bemutatja a hangszeres zenészek kohézióját és – kiváló kezdeményezés – név szerint felsorolja őket az ismertetőben. A lemez megmutatja Szefcsik azon képességét is, hogy kihangsúlyozza a weinbergi érzést. E két közép-európai ország zenei alkotásainak párhuzamba állítása olyan vállalkozás, mely üdvözlésre méltó.
Hangminőség: 9 Ismertető: 7 Repertoár: 8 (a magyarok) 10 (a lengyelek) Tolmácsolás: 9
Jean Lacroix a francia eredetiből fordította: Kolonits Klára
Compositeurs hongrois et polonais au cours de la terrible année 1948
